Varus

„A nyíl röpke életét az irány és a szándék határozza meg.”

Varus páratlan íjásztehetsége és feddhetetlensége miatt kapta meg egy szent ioniai templom őrzésének feladatát. A templom a romlás egyik ősi vermében rejlő aljasság kordában tartására épült, mivel az ioniai vének attól tartottak, az egész szigetet bekebelezheti. Varus büszkén vállalta a szerepet, mivel csak a legkiválóbb ioniai harcosok tölthették be ezt a pozíciót. Varus egy közeli faluban élt a családjával. Csendes, fegyelmezett mindennapjaik azonban véget értek, amikor a noxusi erők megszállták Ioniát. Rohamosztagaik nyomában halál és pusztulás járt, és a templom is az útjukba esett. Varusnak döntenie kellett. Becsülete a templom védelmére kötelezte, de nélküle a falu kevéske lakója nem sok ellenállást tanúsíthatott a közelgő harci gépezettel szemben. Varus végül súlyos döntést hozott: védelmezői feladatát választotta. Nem engedhette, hogy a romlás kiszabaduljon.

Nyilai szétzilálták a templom elfoglalására törekvő egységeket. Amikor azonban visszatért a faluba, annak helyén csak üszkös romokat talált. A lemészárolt családja láttán rátörő gyászt elsöprő erejű megbánás, majd ádáz gyűlölet váltotta fel. Megesküdött, hogy elpusztít minden noxusi megszállót, ám ehhez először erőt kellett gyűjtenie. Végül ahhoz az erőhöz fordult, amelynek védelméért mindent feláldozott. A romlás hasadéka idővel teljesen felemészti majd Varust, ahogyan a láng felfalja a kanócot, de förtelmes ereje élete utolsó pillanatáig égni fog benne. Innen nem volt visszaút. Varus zord eltökéltséggel adta át magát a fekete lángoknak. Érezte, ahogyan a gonosz energia, és vele együtt a pusztulás ígérete a bőréhez tapad. Elindult, hogy megkeresse az invázióban részt vevő noxusiakat. Szörnyű feladata végül elvezette őt oda, ahol a leghírhedtebb elkövetőket találhatta.