Urgot

Egyes harcosok nagysága erejükben, ravaszságukban vagy mesteri fegyverforgatásukban rejlik. Mások egyszerűen csak nem hajlandók meghalni. Urgot, Noxus egykori kiváló katonája az utóbbiak közé tartozik. Urgot általában szívvel-lélekkel belevetette magát a harcba, amivel nagy zűrzavart okozott az ellenség soraiban, ám ezzel együtt gyakran súlyos sebeket is szerzett.

Amikor a teste már nem tudott megbirkózni a megpróbáltatásokkal, a nyomorék Urgotot kinevezték Noxus főhóhérává. Ez idő tájt a keze helyén már csak csonkok lógtak, és alig tudott járni. Megcsonkított karjához sarlószerű pengéket rögzítettek, hogy végre tudja hajtani véres feladatát.

Urgotot végül épp életének egyik legboldogabb pillanata előtt érte el a vég. Katonai múltja miatt gyakran kísért el különítményeket idegen országok területére, hogy ott végrehajtsa a kiszabott ítéletet. Miután rajtaütöttek egy ellenséges alakulaton, IV. Jarvan herceg, Demacia trónörököse Urgot csapatának fogságába került. Túl messze voltak Noxustól ahhoz, hogy a foglyot váltságdíj reményében hazaszállítsák, ezért Urgot felkészült, hogy megszabaduljon tőle. Az utolsó pillanatban azonban közbelépett a Rettenthetetlen Előőrs, élén Garennel, és a buzgó harcos a herceg kiszabadításáért vívott küzdelem hevében kettévágta Urgotot.

Szolgálatai elismeréseképpen a hóhér maradványait visszaszállították a Zordon Akadémiára, hogy ott újjáélesszék őt. Urgot teste azonban az egész életén át tartó kegyetlen bánásmód miatt katasztrofális állapotban volt, így a feladat meghaladta a nekromanták képességeit. Ekkor Stanwick Pididly professzor, Zaun első tudósa egy másik megoldást ajánlott. Pididly laboratóriumában egy rémálomszerű új testet készítettek Urgot számára.

Így Urgot félig gép, félig emberi lényként, a fémereiben áramló nekromanta energiától hajtva él tovább, és keresi az embert, aki végzett vele.