Urgot

Egyes harcosok nagysága erejükben, ravaszságukban vagy mesteri fegyverforgatásukban rejlik. Mások egyszerűen csak nem hajlandók meghalni. Urgotra, Noxus egykori kiváló katonájára az utóbbi igaz. Urgot általában szívvel-lélekkel belevetette magát a harcba. Ezzel káoszt idézett elő az ellenséges csapatokban, ám ennek során gyakran fájdalmas sebeket szerzett. Amikor a teste már nem tudott megbirkózni a megpróbáltatásokkal, a nyomorék Urgotot kinevezték Noxusi főhóhérrá. Ez idő tájt a keze helyett már csak csonkok lógtak, és alig tudott járni. Megcsonkított karjához sarlószerű pengéket rögzítettek, hogy végre tudja hajtani véres feladatát.

Urgotot végül épp egyik legboldogabb pillanata előtt érte el a vég. Katonai múltja miatt gyakran kísért el különítményeket idegen országok területére, hogy ott végrehajtsa a kiszabott ítéletet. Miután rajtaütöttek egy ellenséges alakulaton, IV. Jarvan herceg, Demacia trónörököse Urgot különítményének fogságába került. Túl messze voltak ahhoz Noxustól, hogy a foglyot váltságdíj reményében hazaszállítsák, ezért Urgot felkészült, hogy megszabaduljon tőle. Az utolsó pillanatban azonban a Demacia Erejeként nevezett Garen által vezetett Rettenthetetlen Előőrs közbelépett, és a buzgó harcos kettévágta Urgotot, miközben a herceget próbálta kiszabadítani. Szolgálatai elismeréseképpen a hóhér maradványait visszaszállították a Zordon Akadémiára, hogy ott újjáélesszék őt. Urgot teste azonban az egész életén át tartó kegyetlen bánásmód miatt katasztrofális állapotban volt, így a feladat meghaladta a nekromanták képességeit. Ekkor Stanwick Pididly professzor, Zaun első tudósa egy másik megoldást ajánlott. Pididly laboratóriumában egy rémálomszerű új testet készítettek Urgot számára. Így félig gép, félig emberi lényként, fémereiben nekromanta energiával Urgot megérkezett a Legendák Ligájába, hogy megtalálja azt az embert, aki végzett vele.

„Képesek vagyunk újjáépíteni. Megvan hozzá a kellő technomágiai tudásunk.”
– Stanwick Pididly professzor