Rumble

Rumble még Bandleváros átlagos lakóihoz képest is kis növésűnek számított. Az apró yordle hozzászokott, hogy kötekednek vele, ezért agresszívabbnak és leleményesebbnek kellett lennie társainál. Hirtelen haragúvá vált, és az terjedt el róla, hogy bárki bántja, mindig visszavág. Ezért amolyan magányos farkas lett belőle, de ő ezt egyáltalán nem bánta. Szeretett szerkentyűket bütykölni, és gyakran járt ki roncstelepekre és szemétdombokra alkatrészeket keresni. Nagyon tehetséges szerelőnek bizonyult. Tanárai azt javasolták, hogy iratkozzon be a piltoveri Yordle Tudományos és Haladáskutató Akadémiára, ahol akár Heimerdinger elismert tanítványává is válhatott volna, de Rumble elvetette az ötletet. Úgy gondolta, hogy Heimerdinger és társai aprópénzre váltották a kiváló yordle technológiát az emberek néhány jó szaváért cserébe, miközben továbbra is a gúnyos viccek kedvelt céltáblái maradtak. Amikor a Yordle Akadémia néhány emberi öregdiákja elhajózott Bandlevárosba, hogy megismerjék a helyet, ahol mesterük született és nevelkedett, Rumble nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy a saját szemével is lássa őket. Ő csak jól meg akarta nézni magának az embereket, de négy órával és néhány éles szóváltással később véresen, összeverve tért haza, ráadásul a fejére olvasták, hogy az ő fajtája szégyent hoz a Heimerdinger-féle „felvilágosult” yordlékra. Másnap elhagyta Bandlevárost, és hónapokig semmit sem lehetett hallani felőle. Amikor visszatért, egy kattogó, mechanikus szörnyűséget vezetett. Ámult szemlélők tekintete kísérte egészen a főtérig, ahol bejelentette, hogy csatlakozik a Legendák Ligájához, és ott majd megmutatja, mire képes valójában a yordle technológia – anélkül, hogy mindenféle más államok zászlói mögé kellene rejtőznie.

„Ó, jaj, nehéz lesz levakarni a képedet a ruhámról!”
– Rumble