Rumble

Rumble még a yordlék között is rendkívül aprónak számított. Mint ilyen, hozzászokott, hogy gyakran kötekednek vele, ezért agresszívabbnak és leleményesebbnek kellett lennie a többieknél. Hirtelen haragúvá vált, és az terjedt el róla, hogy bárki bántja, mindig visszavág. Ezért amolyan magányos farkas lett belőle, de ő ezt egyáltalán nem bánta. Szeretett szerkentyűket bütykölni, és gyakran járt ki roncstelepekre és szemétdombokra alkatrészeket keresni. Nagyon tehetséges szerelőnek bizonyult. Tanárai azt javasolták, hogy iratkozzon be a piltoveri Yordle Tudományos és Haladáskutató Akadémiára, ahol akár Heimerdinger elismert tanítványává is válhatott volna, de Rumble elvetette az ötletet. Úgy gondolta, hogy Heimerdinger és társai aprópénzre váltották a kiváló yordle technológiát az emberek néhány jó szaváért cserébe, miközben továbbra is a gúnyos viccek kedvelt céltáblái maradtak. Amikor a Yordle Akadémia néhány emberi öregdiákja elhajózott Bandlevárosba, hogy megismerjék a helyet, ahol mesterük született és nevelkedett, Rumble nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy a saját szemével is lássa őket. Ő csak jól meg akarta nézni magának az embereket, de négy órával és néhány éles szóváltással később véresen, összeverve tért haza, ráadásul a fejére olvasták, hogy az ő fajtája szégyent hoz a Heimerdinger-féle „felvilágosult” yordlékra. Másnap elhagyta Bandlevárost, és hónapokig semmit sem lehetett hallani felőle. Amikor visszatért, egy kattogó, mechanikus szörnyűséget vezetett. Ámult szemlélők tekintete kísérte egészen a főtérig, ahol bejelentette, hogy csatlakozik a Legendák Ligájához, és ott majd megmutatja, mire képes valójában a yordle technológia – anélkül, hogy mindenféle más államok zászlói mögé kellene rejtőznie.

„Ó, jaj, nehéz lesz levakarni a képedet a ruhámról!”
– Rumble