Fiddlesticks

Fiddlesticks közel húsz évig egyedül állt a Háború Intézetének legkeletebbre eső idézőkamrájában. Csupán ijesztő tekintetének égő smaragdzöld fénye járta át porlepte otthonának dohos sötétségét. Ez az a hely, ahol a Végzet hírnöke virraszt csendesen. Ő az igazi tanmese az ámokfutás erejéről, amit minden idézőnek megtanítottak a ligában. Évtizedekkel ezelőtt élt egy hatalmas zauni rúnamágus, Istvaan. Az ötödik Rúnaháború végén a liga első idézőinek egyike lett. Istvaan azonban nem tudott felhagyni a mágia régi módszereivel, és egyre távolabb került a liga szabálykódexétől. Egy összecsapás során, ami végül számára az utolsó volt, túl messzire ment. Bezárkózott a legkeletebbre eső idézőkamrába, és hozzáfogott, hogy a rituálék legtiltottabbikát gyakorolja – az extraplanáris megidézést.

Hogy pontosan mit történt abban a kamrában, azt homály fedi. Aznap Zaun képviseletében egy hős sem érkezett az Idézők szurdokába. A kamra ajtaján ismétlődő kopogtatásokra csak a csend felelt. Az első tanoncot, aki belépett, azonnal levágta egy misztikus kasza. Azon keveseket, akik követték őt, és túlélték, őrületbe kergette a félelem: a puszta bábokká lett férfiak varjakról és a halálról makogtak. Tartva a gonosztól, amit még Istvaan sem tudott irányítani, a liga a kamra minden kijáratát lezáratta, remélve, hogy visszatarthatják azt, amit nem képesek elpusztítani. Teltek-múltak az évek, és odabenn a fából készült alak nem mozdult, kivéve, amikor lemészárolta azokat, akik elég bolondok voltak ahhoz, hogy belépjenek. Látván, hogy semmi esély a kamra visszaszerzésére, a Tanács kigondolta, hogyan vehetné hasznát Fiddlesticksnek: megtették hóhérnak. Bár amikor életre kel, látszólag ragaszkodik az idézés szabályaihoz az Igazság Mezőin, azt senki sem tudja, hogy mire vár a kamrája mélyén. Mozdulatlan arca semmi érzelmet nem közöl, a kaszája pedig készenlétben várja, hogy lecsapjon bárkire, aki az útjába kerül.

Akik szerint „csak a félelemtől kell félned', még nem ismerik a varjakat.