Rumble

Rumble a yordle népen belül is rendkívül aprónak számított. Mint ilyen, hozzászokott, hogy gyakran belekötnek, ezért agresszívabbnak és leleményesebbnek kellett lennie a többieknél. Hirtelen haragú lett, és arról vált híressé, hogy mindig visszavágott, ha bántották, bárki is tette azt. Ezért némiképp magányos farkassá vált, de ő ezt egyáltalán nem bánta. Szeretett szerkentyűket bütykölni, és gyakran járt ki roncstelepekre és szemétdombokra alkatrészeket keresni. Nagyon tehetséges szerelő lett belőle. Tanárai azt javasolták, hogy iratkozzon be a piltoveri Yordle Tudományos és Haladáskutató Akadémiára, ahol akár Heimerdinger elismert tanítványává is válhatott volna, de Rumble elvetette az ötletet. Úgy gondolta, hogy Heimerdinger és társai aprópénzre váltották a kiváló yordle technológiát az emberek néhány jó szaváért cserébe, miközben továbbra is a gúnyos viccek kedvelt céltáblái maradtak. Amikor a Yordle Akadémia néhány emberi öregdiákja elhajózott Bandle városába, hogy megismerjék a helyet, ahol mesterük született és nevelkedett, Rumble nem tudott ellenállni, hogy a saját szemével is láthassa őket. Ő csak jól meg akarta őket nézni magának, de négy órával és néhány éles szóváltással később véresen, összeverve tért haza, és a fejére olvasták, hogy az ő fajtája szégyent hoz a Heimerdinger-féle „felvilágosult” yordle-okra. Másnap elhagyta Bandlevárost, és hónapokig semmit sem lehetett hallani felőle. Amikor visszatért, egy kattogó, mechanikus szörnyűséget vezetett. Az ámult szemlélők tekintete kísérte egészen a főtérig, ahol bejelentette, hogy csatlakozik a Legendák Ligájához, és ott majd megmutatja, mire képes valójában a yordle technológia – anélkül, hogy mindenféle más államok zászlói mögé kellene rejtőzniük.

„Ó jaj, nehéz lesz levakarni a képedet a ruhámról!”
– Rumble