Poppy

Amíg más yordlelányok ugróiskoláztak és koszorúkat kötöttek vadvirágokból, Poppy egész ifjúságát édesapja páncélkovács műhelyében töltötte, bőrkeményedéseket és zsírfoltokat szerezve nap mint nap. Édesapja, Blomgrun volt Bandleváros legkiválóbb kovácsmestere. Munkájánál csak kislányát, Poppyt szerette jobban, akit a mindig felfűtött kohóból kiszökkenő szikrák vidám hangja után nevezett el. Kimondhatatlan büszkeség töltötte el, amikor lánya először fel tudta emelni hűséges pörölyét, Csattanót. Poppy számára nem volt kérdéses, hogy ő is kovács lesz, és természetes tehetsége is volt hozzá, amit Blomgrun odaadó figyelme mellett tökéletesített.

Egyszer egy demaciai tábornok, Florin Berell azzal bízta meg Blomgrunt, hogy készítsen neki egy olyan sisakot, amelynek szépségben nincs párja a világon. Blomgrun minden energiáját beleadta a munkába, hogy Florin a valaha készült legkiválóbb alkotását vehesse kézbe. A központi dísz, a legfontosabb elem beillesztését Poppyra bízta. Amikor végeztek a munkával, elindultak Demaciába, hogy személyesen adják át a művüket. A megrendelés híre azonban elérte a Noxusi Főparancsnokságot is, akik két orgyilkost küldtek, hogy megszerezzék a sisakot. Blomgrun épp csak addig tudta lefoglalni a támadókat, hogy Poppy elmenekülhessen az értékes kinccsel. A lány tehetetlenül nézte végig egy bokorból, miként végeznek édesapjával. Nem rohant haza, hanem egyedül kézbesítette a sisakot Demaciába. Nem fogadott el érte semmilyen fizetséget, mondván, hogy semmi sem pótolhatja az édesapját. Ehelyett ajándékként adta át, tiszteletben tartva apja végakaratát. Florin látta a kemény elszántságot a lány könnyei mögött, ezért kérelmezte, hogy Bandle városa Poppyt tegye meg a demaciai yordle nagykövetté. Nem sokkal később Poppy jelentkezett a Legendák Ligájába, hogy édesapja pörölyével zúzhassa szét Noxus szolgáit.

Poppy talán apró, de Csattanó nevű pörölye és az akaratereje hatalmas.