Fiora

Fiora, Demacia leghírhedtebb bajvívója éles pengéjével és még élesebb nyelvével vívta ki a hírnevét. Az arisztokratikus neveltetés minden kifinomultságával büszkélkedhet, és hevesen rajong a saját mesterségének tökéletessége iránt. Miután túlnőtt otthoni társain, Fiora most méltóbb ellenfelek után kutat. Nem éri be kevesebbel, mint hogy ügyességét az egész világ elismerje.

A kiváló bajvívóinak hosszú soráról ismert Laurent-ház legfiatalabb gyermekeként Fiora úgy tartotta magáról, hogy a nagyságra született. Arra vágyott, hogy apja, a legendás kardforgató nyomdokaiba léphessen, és tehetségben gyorsan maga mögé utasította a testvéreit. Fiora társai magabiztosságát önteltségnek fogták fel, de ő figyelmen kívül hagyta őket, és még keményebben küzdött, hogy apja méltó örökösévé váljon. Odaadása azonban hiábavalónak bizonyult. Egy megrendezett párbaj előestéjén a hatóságok rajtakapták Fiora apját, amint bénító mérget öntött az ellenfél italába. Árulása romba döntötte a család hírnevét, és egyúttal Fiora becsületét is aláásta. Hogy lemossa magáról a gyalázatot, mindenre elszánt dühében kihívta az apját egy párbajra. Noha a férfi határozottan és stílusosan küzdött, Fiora ráébredt, hogy apja már rég elfeledte azt a fegyelmet, ami az igazi bajvívót jellemzi. Miután lefegyverezte, és a pengéjét apja mellkasának szegezte, Fiora magának követelte a Laurent-ház irányítását. Az apja megadta magát, de győzelme ellenére Fiora tudta, hírnevére továbbra is a kétely árnyéka vetül. A saját kezébe vette hát a sorsát, és megfogadta, túltesz apja hamis örökségén, mert bebizonyítja, hogy ő nemcsak Demacia legnagyobb bajvívója, de egész Valorané is.

„Azért jöttem, mert kihívást akartam – ez a legtöbb, amit ezek a bolondok nyújtani tudnak?”
– Fiora