Hecarim

Amióta először megpillantották Valoran északnyugati partjainál, Hecarim, a toronymagas, páncélos kísértet dermesztő félelmet támasztott mindazok szívében, akik ráemelték a tekintetüket. Korábban senki sem látott hozzá fogható óriási, éteri alakot: hirtelen érkezésének rejtélye tehát igencsak nyugtalanító volt. Amikor kelet felé kezdett vonulni, sivár és élettelen földet hagyva maga után, a síksági otthonaikat elhagyó falusiak a közeli Demacia biztonságába menekültek. A város immár túlzsúfolt kocsmáiban, csendes sutyorgások közepette hamar híre kelt ennek az embertelen fantomnak. Néhányan úgy vélték, ő egy ősi harcos bosszúvágyó árnya, aki minden élőlényt el akar pusztítani. Egy ember azt bizonygatta, látta, amint az alak kísértetlovasok egész légióját vezette. Mások azonban ragaszkodtak a meggyőződésükhöz, miszerint valami utálatos szellemidéző teremtményéről lehet szó. Egy demaciai parancsnok a várost szorongató riadalom eloszlatására összegyűjtött néhányat a legjobb katonái közül, és kilovagoltak, hogy visszafordítsák vagy elpusztítsák Hecarimot.

A parancsnok felsorakoztatta a katonáit, hogy elállják Hecarim útját, és felkészültek a támadására. Ahogy a jelenés lecsapott rájuk, a rettegés mindent elemésztő érzése lett úrrá a harcosokon. A félelemtől dermedten csupán sikoltani tudtak, ahogy a kísérteties óriás lerohanta, széttépte és vaspatáival eltiporta őket. Hecarim a megnyomorított, rettegő parancsnokhoz fordult, és ridegen így szólt: „Ez csupán a kezdet. Egy halandó hadsereg sem képes ellenszegülni az Árny-szigetek erejének.” Ezzel Hecarim távozott, folytatva zord menetelését. A lidércnyomásszerű élménybe beleőrült parancsnok visszabotorkált Demaciába, ahol baljós figyelmeztetéseit csupán bolond beszédnek tartották, így azok süket fülekre találtak. Miközben Hecarim származása és szándéka továbbra is rejtély volt, végcélja hamar világossá vált: amint elérte a Háború Intézetét, egyszerre baljós és tiszteletet parancsoló hangon követelte felvételét a Legendák Ligájába.

„Ti ezt nem értitek... az árnyak mindannyiunkat felemésztenek...”
– az egykori demaciai parancsnok