Minden egyes nyíl, amelyet Ashe ősi, varázserejű jégíjából kilő, bizonyítja, hogy ő az íjászat mestere. Minden célpontját gondosan választja meg, kivárja a megfelelő pillanatot, és akkor a kellő erővel és tökéletes pontossággal ereszti útjára vesszejét. Ugyanilyen éleslátással és összpontosítással követi azon célját, hogy Freljord törzseit egyesítse és hatalmas nemzetté kovácsolja.
Gyermekként Ashe mindig is álmodozó volt. Ámulva csodálta ősei hatalmas, elhagyatott erődítményeit, és órákat töltött a tűz mellett Freljord legendás hőseinek történeteit hallgatva. A legjobban Avarosának, a valaha fenséges és egységes Freljord híres királynőjének legendáját szerette. Bár édesanyja megdorgálta őt bolondsága miatt, Ashe megesküdött, hogy eljő a nap, amikor ő majd egységbe kovácsolja a tundra szétszóródott, harcias törzseit. Szíve mélyén tudta, hogy ha népe ismét egy zászló alá gyűlne, újra nagy nemzetté válhatnának.
Édesanyja egy meggondolatlan portyán lelte halálát, amelynek során a törzset ő maga vezette. Ashe ekkor még csak tizenöt éves volt. A lány, akire hirtelen szakadt a törzsfőnöki szerep, meghozta a nehéz döntést, és ahelyett, hogy a hőn áhított bosszú útjára lépett volna, inkább gyermekkori álmait követte. Szenvedélyesen beszélt a megtorlás ellen, amelyet a törzs követelt, és kijelentette, hogy itt az ideje elfeledni a vérbosszút, és tartós békét kötni. Néhány harcos megkérdőjelezte Ashe vezetői képességeit, és hamarosan álnok tervet szőttek az ifjú törzsfőnök meggyilkolására.
Az orgyilkosok akkor csaptak le, amikor Ashe épp a szokásos vadászaton volt, de egy nagy sólyom figyelmeztető vijjogása meghiúsította a tervüket. Ahogy Ashe hátranézett, látta, hogy a törzs tagjai kivont karddal közelednek. Számbéli és erőfölényben voltak, ezért Ashe órákon keresztül futott előlük. Hamarosan isten háta mögötti vidéken találta magát, fegyvere pedig elveszett a hajsza közben. Amikor ismét meghallotta a sólyom vijjogását, Ashe minden hitét a különös teremtménybe vetette, és egészen egy tisztásig követte. Itt megtalálta a madarat, amint az egy kőrakáson gubbasztott – az ősi Freljord egy temetkezési halmán. A sólyom még egy utolsó pillantást vetett rá, majd hangos vijjogással elrepült. A halomhoz közeledve Ashe érezte, amint lehelete jéggé dermed és csontjait természetellenes hideg járja át. A halom tetején fekvő kövön egyetlen rúna volt látható: Avarosa.
Az orgyilkosok berontottak a tisztásra. Ashe felemelte a rúnakövet a halomról, hogy azzal védje magát, és ekkor megpillantott valamit, ami a kő alatt rejtőzött: egy díszes, jégből faragott íjat. Megragadta, és bár felsikoltott a fájdalomtól, ahogy az ujjait áthatotta a fagy, de végül mégis kitépte az íjat annak nyughelyéről. Az elvarázsolt fegyverből hideg áramlott Ashe testébe, és felébresztett valami hatalmas erőt, amely mindig is ott szunnyadt benne.
Ashe megfordult, hogy szembeszálljon a gyilkosokkal. Megfeszítette az íjat, és a puszta ösztönétől vezérelve az akaratával színtiszta jégből álló nyilakat teremtett a hideg, tiszta levegőből. Egyetlen fagyos nyílzáporral véget vetett a zendülésnek. Gondosan visszahelyezte a követ a halomra, hálát adott Avarosa királynőnek az ajándékáért, és hazatért. Ashe törzse nyomban felismerte a legendás fegyvert az íjász kezében, és úgy tekintettek rá, mint Freljord hajdani királynőjének személyes áldására.
Avarosa íjával és a nemzet békés egyesítésének elképzelésével felvértezve Ashe népe gyorsan növekedésnek indult, és hamarosan Freljord legnagyobb törzse lett. A manapság már avarosaiakként ismert törzs összetart abban a hitben, hogy ha Freljord egyesül, ismét nagy nemzetté válnak majd.
„Egy törzs, egy nép, egy Freljord.”
– Ashe